Az AI dönt, a tanár a felelős? – Közös útkeresésben a magyar oktatás
Több mint 300 résztvevővel zárult a VI. EdTech Summit Hungary – a fókusz már nem azon volt, használjuk-e a mesterséges intelligenciát, hanem azon, ki dönt, ki felel érte, és hol marad az emberi kontroll



Budapest, 2026. október 3. – Mi történik, ha egy pedagógus mesterséges intelligenciát használ az értékeléshez? Kié az utolsó szó, ha a tanár és az AI eltérően ítél meg egy választ? Hol húzódik a határ a technológiai segítség és a pedagógusi felelősség között?
Többek között ezek a kérdések kerültek előtérbe a VI. EdTech Summit Hungary Konferencia és Kiállításon október 3-án, amelyen több mint 300 pedagógus, kutató, egyetemi oktató, döntéshozó, intézményi és EdTech-szakember vett részt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A rendezvényen 23 előadó és 15 kiállító kapcsolódott be a szakmai programba.
Az idei Summit egyik legerősebb tanulsága az volt, hogy az AI oktatási jelenléte már nem jövőbeli forgatókönyv. A technológia belépett a tanulásba, az értékelésbe és az intézményi működésbe – ezzel együtt pedig olyan döntési helyzeteket teremtett, amelyekre önmagában sem a technológia, sem a szabályozás nem ad kész választ.

Nem az a kérdés, használjuk-e – hanem az, mire vagy kire bízzuk rá
A konferencia szakmai programjában visszatérő kérdés volt, mely döntéseket lehet vagy érdemes mesterséges intelligenciára bízni, és melyek azok, amelyeknél meg kell őrizni az emberi kontrollt. Van-e egyáltalán olyan döntés, amit rábízhatunk az AI-ra?
A gondolat már a plenáris program felvezetésében is megjelent: dr. Gál András Levente, az EdTech Koalíció elnöke az ember – a homo sapiens – szerepét és felelősségét hangsúlyozta a digitális platformok használatában. A technológia egyre több döntést képes támogatni vagy részben automatizálni, de ettől az ember felelőssége nem tűnik el – éppen ellenkezőleg, egyre fontosabbá válik annak tudatos meghatározása, hogy mit bízunk a technológiára és mit nem.
Erre a kérdésre épített tovább a „Kié a döntés a digitális osztályteremben? – Pedagógusi autonómia, diákjogok és felelősség az AI korában” című kerekasztal is. A beszélgetés azt járta körül, hol húzódik az algoritmikus támogatás és az emberi felelősség határa, mikor nélkülözhetetlen a pedagógusi, oktatói kontroll, és hogyan védhetők közben a tanulók, hallgatók jogai, autonómiája és személyes adatai.
A vita már nem pusztán arról szól, hogy egy AI-rendszer mire képes. A pedagógusi autonómia nem attól marad meg, hogy kizárjuk az AI-t az osztályteremből, hanem attól, hogy a szakmai döntés végül továbbra is a pedagógus kezében marad.
Ha az AI másodpercek alatt választ ad, mit érdemes még megtanulnunk?
A technológiai fejlődés egy másik alapvető kérdést is felvetett: mi marad az oktatás értéke akkor, amikor tudás, magyarázat vagy akár összetett szellemi feladatok megoldása másodpercek alatt elérhetővé válik a gépek által?
Détári István, az Edutus Egyetem Mesterséges Intelligencia Központjának vezetője keynote előadásában azt vizsgálta, hogy ebben a környezetben mit érdemes továbbra is megtanulni, mit lehet az AI-ra bízni, és mely emberi képességeket kell minden körülmények között megőrizni és fejleszteni.
“Az AI nem teszi feleslegessé a tudást – csak könyörtelenül láthatóvá teszi, ha valaki nem tud gondolkodni nélküle.“
- Détári István, Edutus Egyetem Mesterséges Intelligencia Központ vezetője.
Az oktatás számára ez már nem kizárólag technológiai kérdés. Az önálló gondolkodás, a kritikai ítélőképesség és az emberi döntéshozatal szerepe éppen akkor válik különösen fontossá, amikor egyre több feladat automatizálható.

Nemzetközi kapcsolatból konkrét együttműködés
A VI. EdTech Summit Hungary-n került bemutatásra az EdTech Koalíció egyik kézzelfogható eredménye is: az Edutus Egyetem és a European EdTech Alliance stratégiai megállapodása. A European EdTech Alliance közel 30 ország EdTech-közösségeit és több mint 2600 szervezetét kapcsolja össze, közvetlen átjárást biztosítva a nemzetközi tudásmegosztáshoz és a globális innovációs hálózatokhoz.
„Ez a megállapodás számunkra valódi áttörés: azt mutatja, hogy nemzetközi kapcsolatainkból konkrét lehetőségeket tudunk teremteni a magyar oktatási szereplők számára”
– mondta dr. Gál András Levente, az EdTech Koalíció elnöke.
A következő kérdés már nem technológiai
A konferencia gyakorlati programjai olyan kérdésekre fókuszáltak, amelyekkel az intézmények, pedagógusok és oktatók nem most találkoznak először. Hogyan használható felelősen az AI? Milyen szempontok alapján válasszunk EdTech-eszközt? Hol van helye a technológiának az értékelésben, és milyen intézményi keretek szükségesek hozzá?
Ezekre nincs egyetlen, minden helyzetre érvényes válasz. A technológia gyorsabban változik annál, hogy a szakmai kérdéseket egyszer és mindenkorra le lehessen zárni; közben a pedagógiai gyakorlat, a szabályozás és a társadalmi elvárások is folyamatosan alakulnak.
Éppen ezért van szükség arra, hogy azok, akik fejlesztik, használják, kutatják, szabályozzák és intézményi szinten alkalmazzák ezeket a technológiákat, rendszeresen egy térbe kerüljenek és egymással beszéljenek.
A VI. EdTech Summit Hungary több mint 300 résztvevője ezt a szakmai találkozási pontot teremtette meg.
Az idei konferencia legfontosabb kérdése ezért már nem az volt, hogy beengedjük-e a mesterséges intelligenciát az oktatásba. Hanem az, hogy mit bízunk rá, mit tartunk meg emberi döntésnek – és hogyan alakítjuk ezt közösen tovább.
A jövő nem a tiltásról, hanem a jól kialakított keretekről szól. A VI. EdTech Summit Hungary ennek a szakmai párbeszédnek egy fontos találkozási pontja volt, de a munka itt nem ér véget. Az EdTech Koalíció egész évben azon dolgozik, hogy a pedagógusok, intézményvezetők, kutatók, fejlesztők és más érintettek tapasztalatait, dilemmáit és javaslatait láthatóvá tegye, és ezeket a szakmai vitákat az ágazatirányítás felé is kihangosítsa. Célunk, hogy a digitális jóllétről szóló döntések ne elszigetelten, hanem a gyakorlatból érkező tapasztalatokra, a pedagógusi autonómiára, az emberi felelősségre és a technológia tudatos használatára épülve szülessenek meg – ebben az AI egy fontos eszköz és egyben kihívás is, de ami biztos, hogy nem önmagában a cél.